Amikor a paciens elhagyja a szemüvegét

Jól szituált üzletember izgatottan lép be az ajtón.

• Megérkeztem. Remélem nem késtem el, nagyon siettem.

• Foglalj helyet, Lajos! – már nyújtom is felé a pántokat: jobb kézre, jobb lábra, bal kézre és bal lábra.

• Jaj, levegyem a szemüvegemet? – mondja, miközben a fejére teszem a "koronát".

• Nyugodtan maradhat, de ha úgy kényelmes vegyük le! Valaki leteszi, de valakinek jó érzés, ha marad, hiszen a szemüveggel jobban lát.

• Én nagyon rosszul látok. Homályosan, majdnem csak foltokat. De letenném - és már az asztalra is helyezte az elegáns okulláréját.

Valóban nincsen szükség kezelés közben a szemüvegre. A paciens elhelyezkedik, megnyugszik, pihen, akár el is alszik. Most is így történt. Egy jó óra múlva, frissen ébredve Lajos nézegeti a polcon lévő könyveket, a falon lévő képeket.

• Mintha jobban látnék.

• Remek. Nagyon örülök.

Megbeszéltük mikor találkozunk legközelebb és elment. Pár perc múlva csörög a telefon:

• Katika! Ne haragudj, de ott felejtettem a szemüvegemet.

• Semmi baj Lajos! Mások a görbebotjukat hagyják itt.

Ha Te is kellemes meglepetést szeretnél átélni, gyere el egy állapotfelmérésre!